„Nincs benne semmi rossz, csak jó lehet!” - Talán ez az a szlogen, ami a
konyhámban leginkább jellemez. Hogy mikor és hogyan ragadott magával a
sütés–főzés szeretete, mondhatom: észre sem vettem. Kiskoromban a szülői
háznál hétköznaponként édesapám főzött. Mivel betegségéből adódóan ő volt
otthon, édesanyám csak a hétvégi betevőt készítette el. Gyerekként ezekben a
folyamatokban nem igazán vettem részt, mégis észrevétlenül sajátítottam el
az alapokat, amiket aztán kezdő háziasszonyként remekül hasznosítottam.
Ekkor ébredt fel a vágyam arra, hogy minél több finomabbnál-finomabb ételt
készítsek el. Nagyon sok mindent tanultam a környezetemben élő emberektől,
és a mai napig arra törekszem, hogy a kezem alól kikerülő fogások minél
tökéletesebbek legyenek. Nagyon szeretek a konyhában alkotni, kísérletezni,
új ízeket megismerni, és talán ez a szeretet hatja át az általam készített
ételeket is. Ettől olyan finomak. Egy ideje saját blogot írok, hogy az
általam megismert és kipróbált recepteket továbbadjam. Számomra az a
legnagyobb elismerés, ha a receptjeimmel mások is sikert aratnak. Hogy mi
az, ami a mai napig motivál? Az alkotás, a végeredmény, és persze hogy az
elismerés - a családomtól, a barátaimtól, és az ismerőseimtől egyaránt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
